Semmi kétség, Anglia és Németország után Ausztria a legkedveltebb hely, ha külföldi munkavállalásról van szó. Persze a magasabb fizetés hatalmas vonzerő, de mint az az interjúban is kiderül, az osztrák élet mást is nyújt, ami nem színes szagos bankókban mérhető. Íme egy kis bécsi szelet, három különböző sztorival.

Három mozgatórugó, három sztori

Csütörtök este van, kényelmesen ledobtam magam a kanapéra, hogy felkészüljek az interjúra, de hogy ne legyen olyan könnyű, hárman is besegítenek, hogy végül összeálljon a kép az osztrák fővárosról.

Először Máté kezd mesélni, aki bőven hagyott időt az átállásra, csupán 5 évig tartott az átmeneti időszaka, addig heti szinten ingázott Bécs és nem Sopron, hanem Pest között. Ha valakinek tetszik az ötlet, megsúgom, autóval 2 óra 20 perc az út. Az évekig tartó kétlaki élet legalább jó volt arra, hogy folyamatosan összehasonlítgassa a dolgokat. „Hátránya, hogy mindenből kettő kellett: két fogkefe, két tusfürdő. Aztán persze mindig ott fogyott el valami, ahol éppen voltam. Emlékszel, hogy a múlt héten bevásároltál, de az a másik helyen volt.” Végül az ingázás és új lehetőség miatt, idén júniusban költözött Bécsbe.

Eredeti riport alanyom (mert hogy baráti összejövetel közben faggattam ki őket), Anita is belekezdett a „Hogyan kerültem én Bécsbe?” sztorijába. „Idén februárban költöztem ki, addig csak a Karácsonyi Vásárok szintjén ismertem a várost. De aztán január végén kaptam egy álláslehetőséget és rögtön kezdtem is.” Ha azt hinné az ember, hogy ez megint egy vendéglátós sikersztori, akkor valljuk be, tévedtünk. „Könyvelőként kaptam munkát, ami nagyon izgalmas és nagyon szeretem. Nóra ne röhögj!” Kiderül, ez valami szarkasztikus mondat volt, komoly hangvétellel. „Előzőleg is ezt csináltam, akkor se szerettem, de úgy voltam vele, hogy ezzel nagyjából könnyen kapok munkát”.

A viccet félretéve, a könyvelős múltjával még két álláslehetőséget is kapott, Lisszabon és Berlin helyett Bécset választotta, mert logikusan gondolkozva, onnan könnyebb hazalátogatni.

Nóra pedig nem munkatapasztalatról tud mesélni, hanem arról, hogy milyen anyaként boldogulni a városban, babakocsit egyértelműen jobb tolni ott, jelentette ki. Ugyanis zökkenőmentesen lehet eljutni A-ból B-be, és még nem is pattintják le az embert morcosan.

Bécs vs Budapest

Anita alkalmazotti léte mellett jó kis kontrasztot képez Máté kisvállalkozói élete, ugyanis ő zenész, fuvolista és zenetanár. „Abból, hogy az ember csak zenél, akárhány diplomája van (nekem kettő), nem lehet megélni. Magyarországon egy iskolában zenetanárként tudjuk mennyit lehet keresni, be is kellett fejeznem. Elkezdtem magántanárként keresni a kenyerem, ami egy fokkal jobb volt, de csak nem csökkentek a számlák mennyisége”. Aztán megtanult weblapot szerkeszteni, hogy ügyesen hirdesse Ausztriában a magán fuvolatanár pozícióját, amire egyre többen kezdtek el jelentkezni, de tegyük hozzá, ekkor Máté német nyelvtudásának híján volt. Végül összejött annyi tanítvány, hogy megérte feladnia a budapesti létet, mert hát az óradíj sem ugyanaz mint otthon, így a gázszámlákat ki tudja fizetni.

Az tény, hogy a bécsi életszínvonal kicsit jobb, mint idehaza (szarkasztikus hangnemben), de az érdekelt, hogyan viszonyulnak az osztrák árak a fizetésekhez képest. „A budapesti 50nm-es lakásomnál csak 30%-kal drágább a bécsi, ami 60 nm-es, miközben a fizetésem a duplája”. Szóval egyértelmű, hogy jobban ki lehet jönni a fizetésből. „A szolgáltatások viszont nagyon drágák, az éttermeket is beleértve.”

A bevásárlás nagy szakértője viszont Nóra, aki szerint a bolti árak egy kicsivel húzósabbak, de az érem másik oldala a minőség, hiszen nem lehet bóvli holmikat találni.

„Lehet, hogy a tej 15 centtel drágább, de az olyan eredeti, hogy szinte már tehénszagú”. Szóval olyan, mintha az otthoni választékból mindenből a drágábbat lehetne kapni a szomszédos országban.

A lakásárakat illetően kisebb vita alakult ki, Anita szerint csak 20-30%, nagyon vészes esetben 40%-kal kerül többe egy lakásbérlés, mint otthon, de Máté kétszer annyiért bérli az otthonát. De abban egyetértettek, hogy még ha drágább is a bérlés, ezt levonva az osztrák fizetésből még mindig sokkal több marad meg, mint ha az otthoni fizetésből próbálnának bérelni.

De tegyük hozzá, lakást bérelni egy külön műfaj. A legnagyobb probléma általában a lakás találással volt. Például az ingatlanos jutalékot a bérlőnek kell adni, ami annyit tesz, hogy két havi bérleti díjat csak úgy kidobsz ablakon, mert megmutatja a lakást és öt percnél többet foglalkozik veled. Alapvetően az emberek inkább bérelnek, mint vesznek a mobilitás miatt, vagy ha jön a gyerek, könnyebb egy nagyobb lakást kivenni mint építtetni.

A magas fizu nem minden, még támogatás is van

A következő téma a szociális támogatás (igen, a magas fizetésekhez jár támogatás is). Például a gyerek után járó támogatást Bécsben visszamenőleg is lehet igényelni, a viszonyítások végett Magyarországon egy főnek 40, Ausztriában 160 euró jár havonta. Ha óvodába megy a gyerek, 10-20 euróval többet kap a szülő, az iskolába kerülés után is növekszik az összeg, sőt, a tankönyv vásárlásba 100 euróval besegítenek a szülőknek.

„Olyan közel van Bécs, hogy ezt inkább nem is reklámozzuk”-neveti el magát Máté és magamban befejezem a mondatát azzal, hogy a végén még fél Magyarország kiköltözik Ausztriába, ha megtudja ezeket az infókat.

A bécsi atmoszféra sokat nyom a latba

„Még ha drágább is az élet, de már a nyugalomért is megéri itt élni, nem hiányzik az állandó létszorongás, ami Magyarországon volt.”- kezdett bele Anita egy újabb témába, a bécsi légkörbe. „Az otthoni depresszív, kilátástalan és egymásnak ugró, frusztrált légkörből ide kijönni felszabadító”. Egy személyes példán keresztül mutatta be, hogy ott az emberek is mások. „Az első napomon kisegítettek, amikor nem volt elég apróm ahhoz, hogy jegyet vegyek, de egy másik bevándorló srác 700 forintnak megfelelő összeggel megdobott.”- folytatja. Kicsit olyan érzésük van, mint régen, amikor a faluban mindenki segített egymásnak és figyelt a másikra. Az osztrákoknak könnyű – vághatná rá egy magyar –mert nekik van idejük és pénzük, ami igaz is. Mi lehetne a legfontosabb mondat? „Élni és élni hagyni”. Ugyanis itt az embert megbecsülik, ha tisztességesen végzi a munkáját és sok más támogatásban is részesül.

Értékelik, ha igyekszel

Még egy dolog nagyon érdekelt: mennyire várják el a németek a nyelvtudást? „Ez egy nagyon érdekes dolog. Inkább lelki okai vannak annak, hogy szeretnék, hogy a bevándorló tudjon a nyelvükön, mert akkor kevésbé érzik azt, hogy csak a jobb fizetésért van itt.” –kezdi Máté, majd hozzáteszi, ha valaki még hangoztatja is, hogy ő már pedig nem fog németül tanulni, annak természetesen nem örülnek a nyugati szomszédaink. „De ahogy németül bakizol, átvált a német angolra, mert az alap, hogy mindenki tud angolul - folytatja. Na de a bécsi német eltér az iskolapadban tanulttól. A lényeg, hogy ha igyekszel a németed fejlesztésével, azt nagyon jó szemmel nézik.

De azt is nagyra becsülik, ha betartod a szokásaikat, például nem káromkodsz, mert akkor is zavarba jönnek, ha kicsúszik a szádon egy „sájsze”. De tény az, hogy nagy előny, ha beszélsz németül, mert ha mindenki egy szinten van, akkor az is döntő tényező lehet, akivel a legkevesebbet kell activity-zni.

Ami otthonról hiányzik

Máté az öt év alatt már hobbijának tudhatja Bécs-Budapest állandó összehasonlítgatását, ami akkor szörnyű, ha tudja, mi a helyzet a határon túl, de ő még Budapesten szenved. „Szerintem Budapest legalább olyan szép, mint Bécs, sőt a világ egyik legszebb városa. Azonban szebbnél szebb épületeinket hagyják lerohadni, amitől szerintem minden ki van akadva, ha meglátja. Aztán elmegy a hatos villamos, utána porfelhő, felszáll az ember és már hallja elnézést kérő hangon, hogy <<Tisztelt utasaink…!>> ráadásul minden koszos.”- foglalta össze Máté velősen, hogyan látja a fővárosunkat. A legfőbb dolog, ami Magyarországon hiányzott neki, az a tisztelet és megbecsülés, bármilyen öregesen is hangzik ez. „Otthon a köztulajdont nem tekintik közösnek, nem vigyáznak rá, mondván az valakinek a kezében van. Bécsben pedig mindenki úgy gondolja, hogy igenis van felelőssége azért is, ami közös, vigyázni kell rá.”

„Nincs túró rudi!”- csattan fel Nóra, hogy a sok szép mellett megférjen ennyi negatívum is.