„Mindenki legszívesebben a saját útját járná”- interjú az utazó bloggerrel, aki meg is tette
2018. január 19. írta: Zsófia Tamásy

„Mindenki legszívesebben a saját útját járná”- interjú az utazó bloggerrel, aki meg is tette

23270211_368587490230944_7108059419940286161_o.jpg

Változtatni, kilépni a megszokott keretekből nem könnyű döntés. Mégsem lehetetlen dolog, és én imádom az olyan sztorikat, embereket, akik vesznek egy nagy levegőt, és meghoznak egy döntést, hogy haladjanak a saját útjuk, boldogságuk felé. Szűcs Péter, a Petersplanet.travel blog megálmodójának a története is erről szól: a külső-belső utazásról.

Az eredetileg kertésztechnikus majd az ELTE bölcsészkarán végzett Péter szenvedélye a mesélés és inspirálás történeteken keresztül. Dolgozott műsorkészítőként a Magyar Rádióban, majd szerkesztő volt olyan női magazinokban, mint a Marie Claire, vagy az Instyle, ahol a főszerkesztői pozícióig is eljutott. Tizenöt évnyi magazinkészítés és jó pár pince értekezlet után felhagyott az alkalmazotti életformával és ma már szabadúszó újságíró, stílusos világutazó.

„Hol voltam legutoljára? Ha külföldről van szó, akkor Rotterdamban, ahol még soha nem jártam és meglepődtem azon, hogy a város tele volt frissességgel, lendülettel. Nagyon szeretek olyan helyen elveszni, ahol még soha nem voltam.”- kezdi Péter, aztán azon kapom magam, hogy a csákberényi Chatrine Dickens (igen, a híres író szépunokája) vendége is volt, mindez egy héten belül. Persze egy világutazó bloggert nehéz követni, ő maga is az Insagramon naplózza, emlékezik vissza, merre, mikor járt.

Mivel az élete nem mondható éppen hétköznapinak, az érdekelt, hogy ő milyen értékek mentén él, mi számára a legfontosabb?

A legfőbb az, hogy kötöttségek nélkül élhessek olyan fogalmak mentén, amikben én hiszek: a szabadságban és a szerelemben.

22860077_366422133780813_4990058551211577998_o.jpg

Az előbbi valamiért jobban kapcsolódik az utazáshoz, így az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon ő mikor érzi magát a legszabadabb embernek? „Amikor azt csinálom, amit szeretnék, kompromisszumok nélkül. Amikor teljesen el tudok veszni a flowban, és ez főleg utazáskor, alkotáskor, írás közben, fotózás alatt szokott előjönni.” Azonban az újságíró nem mindig rendelkezett ilyen mértékű szabadsággal, ő is a multis világból került ki a szabadúszói létbe. Azzal, hogy alig másfél éve feladta a kötöttségeit minden szempontból, ez alatt az idő alatt egyszer sem ingott meg, hiába csábító a biztos fizetés. Nincs az a pénz…„Úgy érzem, hogy az új életem most kezdődött el, ami sokkal termékenyebb, gazdagabb, szebb, mint…De így visszanézve sem szeretném megtagadni a régi énemet, vállalok mindent.

De az tény, hogy a multis világ nem nekem de talán nem is igazán embernek való”-válaszolja, aztán egy indiai tea elszürcsölése közben megmagyarázza, hogy miért gondolja így mert hiába értek vele egyet, ilyen határozott véleményt még én sem fogalmaztam meg. Nem tartja ép, emberhez méltó életnek azt, hogy  akkor is be kell menni dolgozni, amikor erre nincs szükség.

És most tegyük a kezünket a szívünkre: velünk is előfordult már, hogy nem értettük, miért kell olyan prezentációkon részt vennünk, amire senki se kíváncsi.

Ráadásul sokszor a közösségi oldalakon lógunk, imitáljuk, hogy dolgozunk, ahelyett, hogy azt csinálnánk, amit szeretünk. Mi történne, ha esetleg azt tennénk, ami nekünk is jól esik? Megsokszorozódna a motivációnk és sokkal több mindent tudnánk véghezvinni. Legalábbis Péter sokkal több mindent csinál, mint korábban.

Természetesen itt is akadnak kevésbé kedvelt tevékenységek, például ha adminisztrálni kell. Azonban szabadúszóként imádja, hogy kreatív projektjei vannak, ő osztja be az idejét, ő gazdálkodik minden képességével és vissza is kanyarodtunk a szabadság kérdéséhez.

Mindenki legszívesebben a saját útját járná, de felvetődött bennem a kérdés: mégis mi gátolja meg az embereket abban, hogy azt csinálják, amit valóban szeretnének? „ Egyrészt a félelem a fő oka. Másrészt, meg szeretnének felelni a társadalom elvárásainak, egy olyan képnek, amit kialakítottak számukra, és nem elég bátrak ahhoz, hogy megálmodjanak egy saját életet vagy utat. Ez lehet, hogy járatlan, de csak az övék.”- fűzi hozzá.

21015967_345017769254583_7611202823675078768_o.jpg

Semmi kétség, az embernek meg kell változnia ahhoz, hogy új nézőponttal belevágjon a változásba. Kíváncsi voltam, hogy a sok utazás mennyiben alakított az újságíró énjén? „Sokkal jobban kitágult a komfortzónám, ezzel együtt lényegesen rátermettebb is lettem. Azonban érzékenyebbé is váltam, látva mások problémáit, amik mellett az enyémek eltörpülnek. Meg is erősített egyszerre, ami a nyitottságon nagyot dob, például miért gondoltam én azt, hogy csak az van, amiben én hiszek? Iránban 1317-et írnak, miért gondolom azt, hogy ami nekem természetes, az másnak is az? Mindenkinek más a nyilvánvaló, de a lényeg ugyanaz: szeretni és szeretve lenni.”

Természetesen a sok változás, nyitottság nem valósulhatott volna meg az országhatáron belül ilyen intenzíven, de akkor mi volt például az a három ország, ami a legtöbbet adott neki? „Az egyik mindenképpen Irán. Ott feltétel nélküli szeretetben oldódik fel az ember, amit el se tud hinni, csak ha megtapasztalja. A perzsa és a keleti kultúra része az óriási vendégfogadás-és szeretet.

Másik országnak Kubát emelném ki,  régi gyerekkori álmom is volt eljutni oda.” – itt némi hatásszünet után elkezdi mesélni az okokat.

Közvetlenség, szeretet jellemzi a kubaiakat és egy olyan világot tapasztaltam meg, ami hamarosan el fog tűnni.

Az ottaniak még romlatlanok, egy rezsim alatt el lettek zárva a világtól, meg tudtak őrizni valamit a sajátjukból, ugyanis a globalizáció nem tesz jót az eredetiségnek.”

15138529_228511144238580_5529451373982675693_o.jpg

De a toplistán szerepel még Spanyolország is, ahol 21 éves korában élt. Halasztott egy évet az egyetemen, hogy kalandozzon és megtanuljon spanyolul, ugyanis az egyetem magyar szakán a nyelvvizsga kötelező volt. „Sokat utaztunk, elmentünk festményeket árulni, mindig kommunikáltunk, így tanultam meg a nyelvet, közben beutaztam Andalúziát, éltem farmon is és az Andalúz Nemzeti Parkban. Ott egy belga srác próbált önfenntartó társadalmat felépíteni, ugyanis egy gazdag képkeretező családból származott, de elege lett a pénzből, kizárta az életéből és úgy élt, hogy önmagát tartotta fenn. Megépítette a házát az arra vetődött emberekkel,úgy mint én, a munkánkért cserébe ágyat és ételt kaptunk és ez volt a nagy kaland.”- mondja, és én úgy találom, hogy ez a bizonyos belga srác a workaway alapjait teremtette meg ezzel (az utazó szállást és étkezést kap munkáért cserébe).

Itt ül velem szemben egy határozottan boldog ember, akiről sugárzik a derű, órákat tudna mesélni egy-egy útjáról és nem tudom nem megkérdezni tőle, hogy mi számára a boldogság? Egyáltalán mi volt a másfél év alatt a legörömtelibb pillanata? „Ez egy nagyon érdekes kérdés, ami gondolkodásra is késztet…Nagyon boldog voltam akkor, amikor elindult a Petersplanet online magazinom és amikor megnyílt a kubai portré kiállításom, mert egy saját történetet hoztam létre azok után, hogy sokszor különböző márkák mögé álltam be. Fantasztikus érzés, amikor a saját nevemmel, a saját márkámat mutattam be a fényképeimmel úgy, hogy én valójában újságíró vagyok, és a fotózás egy teljesen új terület volt számomra.”-mondja és hirtelen egy újabb szép emlék jut az eszébe.

18836945_310912762665084_2709924127476053471_o.jpg

„Marokkóban volt egy nagyon erős eufórikus pillanatom még, nem tudom pontosan megmondani, hogy mitől volt különleges...Ültem egy francia kávézóban, szólt a zene, ült egy szerelmespár az egyik sarokban, volt egy franciául beszélő nő, aki egy marokkói férfivel beszélgetett. Voltam én, egyedül, körülnéztem és a zene, a fények, az illatok, a hangulatok, és a kikötőkre oly jellemző  sirály süvöltözés… Katarzist éltem át, elkezdtem sírni és azt éreztem, hogy boldog vagyok.” – meséli és megjegyzi elgondolkodva, hogy talán azért érezte ezt, mert megcsinálta, amit eltervezett vagy rájött, hogy egyedül is lehet boldog, nem kell feltétlenül egy társnak mellette lennie ahhoz, hogy teljes értékű elégedettséget éljen át. „Bár a legnagyobb örömforrás ettől függetlenül egy társas kapcsolat, egy önzetlen szerelem”- jegyzi meg halkan, mosolyogva.

De már az önmagában, hogy megalkotta a saját történetét, eljutott oda, ahova el szeretett volna jutni és felfedezheti a világot, az már maga a boldogság. Ha valamit igazán szívvel-lélekkel tesz az ember, akkor a siker is megtalálja, így nyerte meg a National Geographic fotó pályázatát is egy Felső-Tiszavidéken készült képpel, ami szintén varázslatos érzést okozott. Örül annak, hogy megvalósulnak azok az álmai, vágyai amiről mindig is álmodozott, de ezzel egyszerre értékeli is a meglévőt, ami nagyon fontos! Mert a boldogtalansághoz vezető út egyenlő azzal, amikor az ember valami olyasmire vágyik, ami nincs neki. A boldogság útja pedig az, amikor azzal gazdálkodsz, annak örülsz, amid már van.

23405777_370547326701627_1262840566729566618_o.jpg

Ez mind szép és jó, gondolom magamban. De meddig lehet az állandó utazói életformát folytatni? „Nem tudom, mióta elkezdtem csinálni, nagyon szeretem, de elképzelhető, hogy egyszer…ezt nem tudom meddig tartható. Nem tudom, hogy ez öt év múlva is örömöt fog adni, de ha egy ponton túl már nem, akkor abbahagyom.”- adja meg a választ és fontolgatom a lehetséges útvonalakat, ha mégis felhagyna a szabadúszói léttel. Vajon vissza tudna helyezkedni a régi életébe és akár egy multinak dolgozzon?

Soha ne mondd, hogy soha. Viszont nem hinném, hogy már tudnám élni azt az életmódot, amit korábban, miután megtapasztaltam ezt a sokkal örömtelibb, szabadabb életformát.

Bár néha nem túl komfortos, az tény, de annyi pozitív dolgot és örömöt ad, hogy egyelőre nem gondolkozom azon, hogy változtassak.

Vissza-visszatérő fantáziám, hogy valami nagyon nyugodt, élmények feldolgozását segítő elvonulós időszakot éljek meg később. Ugyanakkor annyi impulzus, pörgés volt már az életemben, hogy elképzelhető, hogy egyszer jól esik majd egy helyben maradni. De amíg ez a lecsillapodás sokunk örömére még várat magára, marad a szüntelen utazás és az újabb és újabb élményanyagok megalkotása.

 

Kövesd a PetersPlanet.travel Facebook oldalát!

Péter Instagramja pedig itt érhető el!

Még több tartalomért irány a Sweet escape Facebook oldala!

Még több képért pedig kattints az Instagramra!

A bejegyzés trackback címe:

https://tamasyzsofi.blog.hu/api/trackback/id/tr7713585365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása