Piacolás éhgyomorra - TILOS

A reggeli piacolás egészen más, mint amikor leugrunk hétvégén a Vásárcsarnokba. Nem is szoktam odamenni, ez csak egy példa volt. Megvan az a kép, hogy illatos, színes gyümölcsök mellett megyünk el, rend és tisztaság van, és kulturált kis bódék állnak, néhol kalligrafikus kiírásokkal? Na, ezt a képet felejtsük el, mert ha egy kambodzsai piacon járunk, akkor ez a látvány fogad:

Korán reggel éhgyomorra a véres sertésfejek, kosárban ficánkoló halak, és a fapultokra kirakott belsőségek, na meg az asztallapról lelógó csirkefejek nem hozták meg az étvágyamat. Ehhez hozzájött még egy émelyítő szag is, ami elkerülhetetlen egy húsokkal teli helyen.  

Azért dolgozik, hogy tanulhasson

 A sikertelen reggeli beszerzés után tuk tukkal átgurultunk egy nemzeti parkhoz, ahol egy rövid csónakozás volt a program. Egy kisebb kört tettünk meg a ladikhoz hasonló vízi járművünkön, aminek a végében egy fiatal srác evezett. Miután megdicsértem a kiemelkedő angoltudását, elmesélte, hogy minden héten jár nyelviskolába, és mivel a szülei nem tudják finanszírozni az oktatását, így mindennap turistákat visz a csónakos programra. Tudom, rengeteg diák kénytelen dolgozni tanulás alatt, de akkor is tetszett a srác elszántsága. 

A túra során elhaladtunk magas oszlopokon álló házak, iskolák mellett, megtudtam, hogy az esős évszak miatt építkeznek magasra, hogy ne öntse el a megáradt folyó az épületeket. A csapadékos időszakban annyira megárad a folyó, hogy a gyerekek az iskolába csónakkal járnak. Egyébként a víz színe riasztó volt számomra, mégis, az úton végig láttam fürdőző, halászó helyieket. 

Anya nézd, krokodiok!

A Kambodzsában töltött három nap vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Voltak apró, pici mozzanatok, amikor meglepődtem a helyiek kedvességén. Az egyik nap megálltunk egy kifőzdénél, aminek a tulajdonosa jóban volt a tuk tuk sofőröm-idegenvezetőmmel, legalábbis én ezt vettem le. A család legifjabb tagja, egy ötéves forma kisgyerek például körbevezetett a család farmján, ahol nem kutya vagy macska volt, hanem az édes csibék, nyuszik mellett többek közt krokodilok is. Amikor két épületet összekötő hídon megálltam, pár méterre alattam több tucat krokodil leselkedett rám. Amikor anyának küldtem egy fotót, nagy betűkkel írta, hogy azonnal húzzak el onnan. Lehet ez sok volt neki. Mindenesetre a fiú csak úgy letépett nekem egy virágot, és hozzámrohanva nekem adta. Zabálnivaló volt a kiskölyök.

Angkor Wat - a legek legje

Csak azért jöttem Kambodzsába, hogy megnézzem a legjelentősebb templomegyüttest Angkorban, ami a világörökség része is. Ha már a legekről van szó, Angkor Wat a világ leghíresebb és legnagyobb, legrégibb templomegyüttese, ami még a XII. század elején épült. Sőt, még egy utolsó leg: ez Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma. 

Csak egy turista vesz fel szuvenír pólót, így nem csoda, hogy a környék összes szuvenír boltos eladója megrohamozott, hogy vegyek tőlük valamit. 

Tényleg lenyűgöző volt a templomegyüttes, ami a khmer kultúra, művészetek aranykorának kincseiben bővelkedik. Egyébként mind a mai napig működő vallási központ, ami fontos szerepet tölt be a hinduk és a buddhisták körében. Évente több millió turista fedezi fel, de nem csak ők járnak a templomegyüttes falain belül, a buddhista szerzetesek például napi szinten láthatóak Angkor Watban. 

Az épületek között bóklászva még egy esküvőbe is belebotlottam. Nos, érdekes volt számomra, hogy nem a megszokott fehér ruhában van a menyasszony, de Kambodzsában sokkal színesebbek a tradicionális viselet. Lehet, nekik pedig mi fehér ruhánk tűnne puritánnak. Ki tudja, legközelebb megkérdezek egy kambodzsait. 

Remélem, hogy a képekről érződik valami a hely hangulatáról, ami egyszerűen mesés. A romokat helyenként benőtte a növényzet, óriási fák indái csavarodnak az épületek falain, és tényleg elképesztő, ahogy a természet egybefonódik a csaknem ezeréves épületekkel. 

A taposóaknák (volt) mezején

Viszont ha Kambodzsáról van szó, nem mehetünk el a múltja, a történelme mellett, ami bővelkedik szomorú időszakokban. A tuk tuk sofőröm elvitt a Háború Múzeumba, ami nem volt épp üdítő a kambodzsai utazásom lezárásaként. Némileg lehangoló volt végignézni a megcsonkított embereket ábrázoló fotókat, rémesebbnél rémesebb családi sztorikat hallgatva az idegenvezetőtől. A három évtizedig tartó háború (vietnámi háború, polgárháború) során csaknem egymillióan vesztették az életüket, bár egyes források szerint a nyolc milliós lakosság egyharmada veszett el a bombázások során. Nem is beszélve a rengeteg végtagvesztésről, amit a taposóaknák okoztak. Az meg főleg nem nyugtatott meg, amikor az idegenvezető megemlítette, hogy a múzeum - tehát ahol épp akkor álltunk - régen aknamező volt. Szuper! Jó hír: a mai napig végzik Kambodzsa tisztítását, az idegenvezető szerint 4-5 év kell ahhoz, hogy az ázsiai ország mentes legyen a taposóaknáktól. Ez volt 2018-ban. 

Színkavalkád, pompa: buddhista templomok

Ezek után kész felüdülés volt a már-már giccsbe hajló buddhista templomok látványa, amik nem sokban különböztek a thaiföldiekétől. Kambodzsa állami vallása a buddhizmus, és a lakosság 95%-a buddhista. Valahogy épp abban az időszakban még turista mentes templomokban is jártam, így az az egyedül töltött pár perc még hatásosabb volt odabent.

A kedvence a sült békaláb

A nagy templom látogatáshoz persze kell az energia, így nézzük, milyen egy átlagos ázsiai fogás:

Illatos fehér rizs, husi, és rengeteg zöldség. Csoda, hogy az ázsiaiak egészségesek és fittek? 

A kambodzsai konyha nem mutatott sok eltérést az eddigi ételektől, erőteljes kínai, thai és indiai hatás érződik a fogásokban. A tuk tuk vezető pedig ebéd közben sorolta fel a kedvenceit, ami többek közt sült teknősbékát és sült békalábat is tartalmazott. Ízlések és pofonok, de nem ítélkezem, amíg nem kóstolom meg. De három napba "sajnos" nem fért bele ennek a két ételnek a letesztelése. 

Na de repüljünk is tovább Vietnámba, ami az utolsó úticélom volt, és ott is ért meglepetés bőven. 

Még több képért nézz fel az Instagramomra: @tamasy.zsofi