Anno én is tagja voltam az AIESEC szervezetnek és még hatalmas terveket szövögettem arról, hogy ha tálcán kínálják a lehetőséget, hogy külföldön önkénteskedjek, akkor ki nem hagynám az alkalmat. Végül kihagytam. Azonban kíváncsivá tett az egyik évfolyamtársam kalandja aki ellenben velem, élt a lehetőséggel. Forgó Dániel két hónapot élt Brazíliában ahol bármi veszélyes előfordulhatott volna, de megúszta szárazon.

Amikor két éve a szeptemberi évnyitón megjelentél az ajtóban, alig ismertelek meg. Megnövesztetted a hajad, bajszod és szakállad nőtt és feltűnően életvidámnak és lazának tűntél. Mintha brazilosodtál volna.

Igen, eléggé megváltoztatott az a kint töltött pár hónap, nemcsak külsőleg, de belsőleg is. Azonban mostanra megszabadultam a Banderas-hajzuhatagtól.

A csaknem nyolc hét alatt miben változtál meg belül?

Amikor hazajöttem, akkor volt ez igazán érezhető, hogy mennyire hatással volt rám. Megváltoztam, és mások is érezték ezt. Hogy miben változtam? Nagyon sok mindenben, de először is az önállóságom fejlődött. 19 évesen totális más országba kerülni egyedül és boldogulni nem kis falat. A türelmem is sokkal jobb lett, de hát a brazilok alaposan próbára tettek. Állandóan késtek, volt, hogy a barátom a nyolc órás találkozóra kilencre jött el. Úgy érzem, hogy az alkalmazkodó képességem is javult, hozzá kellett szoknom az új helyzethez, helyekhez de ez csak a javamat szolgálta, mert ezáltal a látásmódom tágult.

Miért pont ezt a Dél-amerikai országot választottad? Európán belül is lehet önkénteskedni.

Igen tudom, és sokáig is gondolkoztam a tökéletes választáson, de mindenképp messze akartam menni. Ha már egy-két hónapig élhetek szinte bárhol, akkor inkább olyan helyet részesítek előnyben, ahová nem tudnék könnyen eljutni mert drága például. Tervben volt Ausztrália, Kína és Argentína de végül csak Brazíliában kötöttem ki. Amúgy is tetszik a kultúra, a nyelv, előtte soha nem tanultam a latin nyelvcsalád valamelyikét.

Az biztos, hogy szebb egy dallamos portugál vagy olasz (örök favorit), mint egy darabos német. Hogy boldogultál a nyelvvel?

Bár előtte soha nem tanultam ezt a nyelvet, mégis eléggé jól megtanultam és közben meg is szerettem. Mindennap kiírtam valamit a füzetembe, kérdezgettem az embereket, hogy mi mit jelent és azon kaptam magam, hogy két hónap után már egészen jól elbeszélgetek portugálul. Akkor voltam a csúcson amikor aktívan használtam, de amióta itthon vagyok, egyre csak kopik. Sajnos ez már csak ilyen: ha az ember napi 24 órában ezt beszéli, hallja akkor nagyon megy.

Egyébként mi volt ott a feladatod?

Egy projektben vettem részt, aminek keretében egy iskolában kellett sport programokat szervezni és a tanároknak segítettünk az angol órákon. Volt napközi is, ahol szintén foglalkozások szervezésében segédkeztünk.

Izgalmasnak hangzik! Biztos felfedeztél némi különbséget az itthoni és a brazil oktatás között. De ezenkívül tapasztaltál kultúrsokkot?

Persze! Először az döbbentett meg, hogy mennyire lazák az emberek, sokat késnek, mindenhol rengeteg ember van és közülük is borzasztóan sok a szegény. Durva volt megtapasztalni, hogy sokan drogoznak. Vagy érdekes volt látni azt a szakadékot, ami a szegény, a középréteg és a jómódú emberek között van. És bár hallottam, hogy Brazíliában sok a homoszexuális, közelről látni és megtapasztalni teljesen más. Volt, hogy kikezdtek velem férfiak, de mondtam, hogy rossz helyen keresgélnek. Ami teljesen új volt nekem, hogy imádják  a külföldieket, szinte már istenítik őket. Ennek az is lehet az oka, hogy ők nem igazán tehetik meg, hogy utazzanak.

Most már kicsit sokszínűbb a képem a brazilokról. De ehhez még hozzáképzelem azt, hogy nem csinálnak abból nagy ügyet, hogy az utcán táncra perdüljenek, dalra fakadjanak.

Ez így is van, az utcán sűrűn látni olyat, aki táncol, énekel. De ha buliról van szó, az hétfőtől csütörtökig leáll, de csütörtök estétől vasárnapig megállás nélkül partiznak.

Azonban ahhoz képest, hogy messze van tőlünk távolságban ez az ország, nem sok különbséget fedeztem fel. Az egyetemet később kezdik el, olyan 21-26 éves kor között van a legtöbb egyetemista. Aki pedig belép az AIESEC szervezetbe, nem is marad tovább félévnél, mert aztán dolgoznia kell. Azt tudni kell, hogy kevesen engedhetik meg maguknak a felsőoktatást.

Ha az egyetemet sem engedheti meg magának sok ember, akkor az utazást mennyire?

Szerencsére a brazil kormány támogatja az utazást, sok fiatalnak finanszírozza a külföldi útjait ha tanulmányról vagy önkéntességről van szó. Például egy huszonéves csomó helyre el tud jönni és ha már van lehetősége rá, komplett európai körutakat tesznek meg. Amúgy vannak brazil közösségek Magyarországon, ahol találkozókat szerveznek és természetesen együtt buliznak. Aki pedig itthon él, az nagyrészt jómódú és jobban megteheti, hogy utazzon.

És te merre jártál?

Bello Horizonte városában dolgoztam, ami Brazília 3-4. legnagyobb városa. Eljutottam Ouro Pretoba, ami egy történelmi város és ott kis arany darabokat lehetett bányászni. Olyan köveket lehet ott találni, ami kívül arany de belül fekete, nagyon érdekes. Csodálatosak az épületek, persze a táj is. Egyszer szerveztünk egy kirándulást Inhotimba is, ami inkább egy óriási nemzeti parknak néz ki. Ibitoca is nagyon megtetszett nekem, igazi ékszeres doboz egy eldugott helyen. Ott 2-3 napot is eltöltöttem, hegyet másztunk (20 km-t tettünk meg!). Természetesen Rio-t is meglátogattuk ahol négy napig voltunk városnéző túrán de emellett buliztunk is. Sajnos az utazás drágább az itthoni árakhoz képest.

Önkéntes program lévén milyen költségeket kellett állnod?

 A repülőjegy eléggé húzós, én olyan 350-400 ezer Ft-ért vettem, amit nekem kellett állni. A szállás egy befogadó helyi családnál volt és az étkezés is, amit a szervezet biztosított díjmentesen. De amikor már három önkéntes (három srác) is volt egy családnál, akkor inkább már magunknak vettük az élelmiszert, nem akartuk, hogy miattunk lerokkanjon a család anyagilag. Egyébként is, a magyar árakhoz képest drága az élelmiszer.

Mi került főleg a brazil családok asztalára?

Rengeteg rizs és bab, de minden mennyiségben. Szerintem a brazilok annyi rizst esznek mint a kínaiak (vagy többet?). Két hónapot töltöttem el az önkéntes program keretében, ami bőven elég idő volt arra, hogy a vége felé már rá se tudtam nézni a rizsre és a babra, de szinte mindenhez azt ették. De nagyjából olyan alapanyagokat használnak, mint mi, szóval sok a húsos és a krumplis étel is, meglepő módon nem lubickol a hagyományos étrendjük tengeri herkentyűkben. Ami még különbség, hogy számos nemzeti ételük van és ők mindennap ezt eszik. Nem hiszem, hogy itthon valaki mindennap sorra a hagyományos és magyaros ételeket eszi.

Nem vágytál az otthoni ízekre? Vagy egyáltalán volt honvágyad?

Persze hogy volt! Nagyon hiányoztak az otthoniak, mégsem akartam annyira hazajönni. Eredetileg hat hétig maradtam volna kint, ebből lett nyolc.

Akkor biztos vagyok benne, hogy szívesen visszamennél oda, rövidebb vagy hosszabb távra.

Úgy mindenképpen meglátogatnám újra Brazíliát, mint turista. De nem élnék ott, mert veszélyes, persze ez attól is függ, hol él az ember. Azonban ki akar úgy élni, hogy állandóan parázik, hogy mikor rabolnak ki, vagy…Na szóval ne ide tervezze az ember a békés boldog nyugdíjas életét.