Már azt se tudom, hogy milyen nap van, vasárnap, vagy hétfő. Vagy kedd? Minden nap egybefolyik, nincs program, péntekenkénti kávéházban írogatás vagy hétfőnkénti hot iron edzés. Nincs egy markáns esemény, ami határozottan elválasztaná az egyik napot a másiktól. De most próbálok ettől eltekinteni,…

Ma és holnap, és holnapután, szóval még hetekig valószínűleg sokan fognak otthon maradni. Lehet, hogy ebből hónapok lesznek, ki tudja. Mot egy emberként kell lefékeznünk magunkat, és visszavonulót fújni a csigaházunkba. Na de mit tehetünk, hogy az otthonmaradást ne kínnak, hanem kisebb vakációnak…

Igen, még jómagam sem hiszem el, hogy újra nekivágok a blogom írásának. Hiszen valljuk be őszintén, bő másfél éve nem tettem ki ide posztot. De ahogy ezeket a sorokat írom, már el is fog a gyermeki kíváncsiság, és bizsergés, egy olyasfajta érzés, ami a legeslegelső posztom előtt történt. Jól…

Kezdjük hátulról a történetet, vagyis azzal, hogy mik történtek és történnek az ázsiai körutazásom óta. Igen, eléggé eltűntem a közösségi média forgatagában – milyen jó is volt – hogy hagyjam a gondolataimat leülepedni és majd Főnix madárként újratöltve posztolhassak újra. Mert van miről.

  Eme sorok írása közben a zöld színű thai latte-m mellett próbálom megírni a majdnem lehetetlent. Én nagyon igyekeztem, hogy ez a poszt jól sikerüljön, még a kedvenc bundázott banánomat is a laptopom mellé raktam, hátha jobban megy a gondolataim összeszedése. Tehát. Szóval. Milyen az életem…