Nem vagyok pénzügyi szakértő, ezt szögezzük le a legelején, sőt, távol áll tőlem a számok világa. Azonban a büdzsénk kezelése a mindennapjaink része, hiszen vásárlunk, fogyasztunk, dolgozunk. Íme egy kis szösszenet arról, hogy mit állapítottam meg a pénzről zöldfülű pénzkeresőként.
- Kezdetben nincs extra
Ha külföldre költözöl dolgozni, de még nincs állásod, kegyetlen határt kell meghúznod az anyagiakban. Elsőként örülsz annak, ha kipengeted a borsos albérlet (egész lakás? haha inkább csak szoba) és leteszed a kauciót. Jól van, de enni is kell valamit, így a kosztpénzzel is számolni kell. Elmész állásinterjúra, közben sorra húzol el ruhaboltok, táskaboltok mellett, de nem, akkor legyen csőlátásod, most nem szabad olyan luxusra költened, mint egy hatodik pár cipő. A létszükségletek elsőbbséget élveznek.
- Költségvetés vezetésre fel!
Nemcsak akkor érdemes vezetned a pénzköltésedet, ha külföldön vagy, de azt hiszem, ebben az esetben hatványozottan hasznos. Döbbenetes következtetéseket lehet levonni a havi kalkulációkból. Heti egy-két sör a haverokkal könnyen odáig vezethet, hogy a havi költségvetésed 10%-át az ad hoc jellegű iszogatások teszik ki. Ha minden héten leülsz, betáplálod a költéseidet és bevételeidet és figyeled, hogy mire mennyit költesz, könnyen megálljt parancsolhatsz magadnak egy hét után és nem egy hónap után eszmélsz rá a költekezésedre.
- Jutalomfalatok nemcsak kutyáknak
Szó sincs róla, hogy mindig le kell mondanod a világi élvezetekről, Jézusom, ne! Sőt, iktass be jutalmakat, elég egészen apró dolog is. Felvettek egy állásra? Uzsgyi, nyiss egy pezsgőt és bugyogj a sikerben. Túltoltad a heted 70 órányi munkával? Nesze neked, vegyél egy sütit abban a cukrászdában, ahova régóta elvágyódtál, de az első pontot betartva aszkéta módon éltél. Idáig, egy jutalom erejéig.
- Hol a határ?
Nevetségesen hangozhat, de az ember sűrűn eltúlozza a dolgokat. Egyszer aszkéta, aztán hedonista, főleg, aki hajlamos is a szélsőségekre (jelentkezem). Szóval, szabd meg, hogy ebben a hónapban minimum mennyit teszel félre. Azonban a felsőhatárt is húzd meg, hiszen a halmozott papír fecnik a pénztárcádban nem tesznek boldoggá (lásd 5.pont). Vagyis rövidtávon, néha-néha rohadtul igen, de hosszabb távon nem. Amikor elértem a kitűzött pénzösszeget, és tudtam, haza fogok költözni, a célon felett teljesített megtakarításból egy kisebb utazásra költöttem, mintegy jutalom és lezárása a gap yearnek. Tudni kell, hogy mikor kell megállni és élvezni azt, ami van.
- A pénz egy idő után nem boldogít – és tényleg!
Ha megkérdeznénk egy utcán fetrengő alkohol szagban úszó hajléktalant, hogy boldog lenne-e sok pénzzel, rávágná, hogy persze. De szerintem egy ponton túl már nem boldogít. Az, hogy meg tudod venni magadnak az új farmert, anélkül, hogy kölcsönkérnél a szüleidtől vagy nem mérlegeled, hogy az olcsóbb vagy a drágább sajtot vegyed meg, az már valami. Azonban rájössz, hogy inkább lemondasz a nyolcadik csilli-villi táskáról, és a pénz helyett inkább több szabadidőre és élményre vágysz. Egy táska hamar tönkremegy, megunjuk, de az abból megvásárolt élmény örökre megmaradt volna. Tehát egy ponton túl már nem fog érdekelni, hogy mennyi van a számládon, ne attól várd el a boldogságot.
- Gondolj a nehezebb időkre
Van állásod, van hol laknod, és a bankszámládon csábító összeg lapul. Ha már egyszer megszoktál egy magasabb életszínvonalat, utána már nem szívesen adnád alább – hiszen nem sok a heti egy masszázs, heti egy étteremben eltöltött ebéd, csakhogy ezek összeadva egy hónap alatt durva számokat produkálnak. Attól, mert most jól keresel, ne vegyél rá mérget, hogy holnap vagy a következő hónapban is pont ugyanennyi bevétel üti a markodat. A mai változó világunkban egy perc alatt elveszthetsz mindent és nem árt, ha van tartalékod, amit a jól kereső időkben szépen félretettél. Ugye félretettél?
- Pénz és semmi érzelem
Volt idő, amikor beleszerettem Londonba és komolyan azt fontolgattam, hogy odaköltözöm, ha már Anglián belül vagyok. De szerencsére hamar kiábrándultam az ötletből, gyorsan koppantam egyet a rózsaszín világból a szürke és racionális világba. Be kellett ismernem, hogy tényleg nem való az én pénztárcámhoz. Bármennyire is beleszeretsz helyekbe, dolgokba, ha nem teheted meg, akkor ne erőltesd. Végül az én sztorim is happy end lett, egy olyan megfizethető kis városban találtam meg az otthonom hat hónapra, ami egy gyönyörű környék volt – és egy Londonba szóló vonatjegy hét fontba került.
