Tavaly Karácsony előtt nem sokkal pont az angliai életembe csöppentem bele, amikor egy nap a facebookot görgetve megláttam, hogy egy évfolyamtársam meg éppen Indiába kerekedett fel. Az első ami az eszembe jutott: „ Jézusom, lányként Indiában 20 évesen???”

Igen. Kult Henriett Indiában.

Emlékszem, hogy engem még Európán belülre se nagyon engedtek el a szüleim, úgy kellett könyörögni, arról nem is álmodtam, hogy Ázsiába kérjek engedélyt. Mit szólt a környezeted, hogy elutaztál a szubkontinensre?

Természetesen a családom sokkot kapott. Már azelőtt szemezgettem a keleti kultúrával, hogy kijelentettem volna, hogy " Anya, Indiába megyek!". A nagymamámék is nagyon meglepődtek és persze ezek után gyakran kérdezgették, hogy akkor mi lesz velem odakint? Bújta mindenki a híreket, az újságot és néha ( mintha titkon le akartam volna beszélni) mesélték a rémhíreket. Nem egyszer kaptam meg, hogy "Te ezt nem gondoltad át" és hasonlókat. De tudod, én olyan vagyok, ha valamit elhatározok, azt tűzön-vízen véghez viszem, kíváncsi voltam milyen lehet egy másik világ. Hirtelen megvettem a repjegyet és félévnyi felkészülési időm volt, addig mindenki beletörődött és megszokta az ötletet.  Karácsony előtt útnak indultam egy barátnőmmel és egy fiú haverommal, hogy egy hónapot eltölthessünk odakint.

A másik kérdés, ami megfogalmazódott bennem akkor, hogy miért pont India? 

Előző nyáron egy német nyelviskolában töltöttem pár hetet, ahol nagyon  vegyes nemzetközi csapatba csöppentem bele. Olyan diákokkal ismerkedhettem meg, akik például Tennessee-ből, Hong Kongból, Bulgáriából vagy Oroszországból jöttek. De volt egy indiai srác, Avinash,  akivel a közvetlensége miatt nagyon jóban lettem és minden kalandos dolgot csináltunk. Aztán felajánlottam neki, hogy látogasson el Budapestre, erre ő is rögtön meghívott az otthonába. Egyébként korábban már volt egy fellángolásom a szubkontinens iránt (Gettó milliómos ihlette), de ahogy megtudtam egy utazási irodában az árakat, a vágyaim el is illantak egy szempillantás alatt. Ráadásul nálam nem jöhetett szóba, hogy szervezetten menjek ki. Szóval úgy alakultak a dolgok, hogy egy ilyen egyedülálló lehetőséget az életben nem lehet kihagyni, Avinash-sel addig tervezgettünk, amíg minden látnivalót bele nem sűrítettünk abba a három hétbe.

Szóval az egészről Avinash tehet! 

Az biztos, hogy nem mentem volna ki anélkül, hogy ne ismertem volna ott valakit. Tehát pont kapóra jött, hogy megismerkedtem vele. Ő volt az állandó útitársunk, és nagyrészt olyan helyeken jártunk, ahol még ő maga sem járt, India egy hatalmas földrész! Nagyon sok kutakodás és persze Avinash segítségével nagyon jó szálláshelyeken voltunk és például 12 napra nem több, mint 60 eurót fizettünk. Összesen egy hónapot töltöttünk kint és repülőjeggyel, szállással egyéb költségekkel együtt fél millióba körült az út. Na de az utazási irodákban ennyi pénzből 10 napra tudtunk volna elmenni. 

Félmillió forint! Ez kicsit sokkoló első hallásra! Bár jobban belegondolva nem is sok egy hónapnyi életre szóló élményekért. Na de neked mi volt a sokkoló Indiában?

Már maga a megérkezésünkkor szokatlan dolgot tapasztaltunk, mert a reptéren csak azok voltak, akik a felszállásra vártak vagy a gép landolása után bolyongtak, szigorú szabályozások vannak náluk. Viszont ahogy kitettük a lábunkat a szinte kihalt terminálról, hatalmas tömeggel találtuk szembe magunkat. Hárman mentünk ki, mint magyarok, de így is borzasztóan elveszettnek éreztük magunkat. Azon aggódtunk, hogy találjuk meg így Avinash-t?

Ha nem találtátok volna meg az indiai barátodat, akkor ő szúrt volna ki téged. Mennyire tudtál elvegyülni az inkább skandináv külsőddel? Nem bámultak meg?

Ezzel kapcsolatban van egy érdekes élményem. Az első négy napot Delhiben töltöttük el, ahol a Gandhi múzeumot néztük meg. Mivel én hamarabb körbejártam az épületet, kimentem az előtte lévő parkba, ahol arra lettem figyelmes, hogy sorra odajöttek hozzám a férfiak, hogy csináljanak velem egy fotót. Az első kettőnek még örültem, de mikor az egyik srác elkiáltotta magát, hogy gyertek, na onnantól kezdve már kezdtem kellemetlenül érezni magam. Elkezdtek ölelgetni, nyomulni, már szinte lefogtak és teljesen bemásztak a privát szférámba. Mit is mondjak...eléggé ijesztő volt! 

Azért csak jó ötlet volt nem egyedül nekivágni Indiának!

Persze-persze, hiszen ne felejtsük el, hogy ez az egyik legveszélyesebb ország a világon! Éppen ezért szigorú ellenőrzések vannak, átvizsgálják a csomagokat a metró bejárata, mozi ajtók, plázák előtt, tehát a központi helyeken. Mindezzel a terroristákat próbálják megszűrni ( 2008-ban Bombay-ben egy 188 halálos áldozatot követelő terrortámadás történt, ami az indiai szeptember 11-e- a szerk.). Hiába, India az India.

Igen, sajnos az  ország nem a biztonságáról híres. Veled történt valami veszélyes amíg kint tartózkodtál?

Őszintén szólva volt pár alkalom, amikor Avinash vagy idegenvezető nélkül nagyobb baj is érhetett volna. Az egyik sokkoló helyzet még akkor történt, amikor elindultunk az északi túrára. Az indiai barátom szülei nagyon erősködtek, hogy legyen velünk egy sofőr, amit nem is értettem, hogy miért erőlteti ennyire, költséghatékonyság szempontjából nagyon szerettem volna ha mi vezetünk. Az ötödik napunkon történt Mathurában, ahol mielőtt az autópályára hajtottunk volna fel, megálltunk, hogy vegyünk autópálya matricát. Mi magyarok az autóban ültünk, amikor egyszer csak felbukkant egy hajléktalan a testéhez tekeredett kígyóval amit mutogatott és egy láncra vert majommal. Persze, hogy odanéztünk, de nem kellett volna! Pénzt kért, az ablaküvegen dörömbölt, szóval nagyon ijesztő volt. Szerencsére a segítségünkre jött a sofőr, aki kisegített minket. 

Hát ez aztán tényleg nem semmi élmény lehetett! Arra lennék kíváncsi, hogy mennyiben változott meg a véleményed az indiai emberekről? Van amit most már máshogy gondolsz róluk?

Az utam előtt az a kép volt róluk, hogy a vallásuk miatt nagyon befolyásolhatóak. Meg azt is gondoltam, hogy a kasztrendszer által teljesen elfogadják azt, hogy úgy kell élni, ahova megszülettél. Természetesen az egy hónap alatt sok mindenben megváltozott a véleményem. Avinash családjával együtt éltünk pár napig, ahol belátást nyerhettünk a hétköznapok szépségeibe, ami szent és sérthetetlen. Még akkor is megáldottak, amikor piacra mentünk, hogy épségben hazaérjünk. Ami pedig a legjobban tetszett, hogy mindenki napi szinten tartja a kapcsolatot a családjával, barátaival. Nem úgy, mint az európaiak...

Vallás, vallás és szent tehén...

Nagyon sok templomban voltunk, és nagy meglepetésemre a papok nagyon közvetlenek. Több vallási szertartáson is voltunk, ahol megáldják az embert, hogy jól legyen a családja, legyen szerelem. Olyan is volt, hogy a végén már én mormoltam az imát! Engem is megáldottak, még piros pöttyöt is kaptam a homlokomra ( a barátnőm anélkül is teljesen beolvadt, én így sem).  A templomban teljesen úgy kezeltek, mintha én is annak a vallásnak a hívője lettem volna. Ahogy a filmekből is láthattuk, le kell venni a cipőt a templom előtt. 

 Ahogy képeket végignéztem, nagyon sok helyen jártatok...

Igen, az egy hónap alatt szerencsére kipipáltunk pár bakancslistás helyet. Delhiben kezdtük az utunkat, aztán  Mathurában megálltunk, de Agra volt a cél, ahol a Taj Mahal-t néztük meg. Onnan a sivatag felé vettük az irányt és két teljes napot töltöttünk el. Ott tevetúrán is részt vettünk és aztán megint Delhibe mentünk. Bangalore-ba is eljutottunk ahonnan éjszakai busszal mentünk az esőerdőbe és aztán a tengertparton henyéltünk. Akkor otthon Újévkor keményen mínuszok voltak mi meg a meleg tengerben fürödtünk. Az olyan csodaszép volt, pont, mint a filmekben: fehér homok, pálmafák...Aztán elmentünk egynapos hajótúrára, ami az öblökbe vezetett minket. Egészen odáig rohantunk, de ott tényleg tudtunk pihenni, kicsit lelassulni. Onnan Chennaiba mentünk vonattal, oda a legdrágább vonatjegyet vettük amihez eléggé más komfort társult mint itthon, három ember aludt egymás fölött.

A komfortzónádon biztos sokszor kiléptél akkor. 

Nem volt más választásom. A metrónál sem volt sorban állás, mindenki befurakodik egymás elé. Viszont nagyon olcsó India, naponta egy euróból is meg lehet oldani az étkezést, az étteremben pedig 1000 ft-ból is simán jóllaksz.

Gyomorrontás, hányinger vagy egyéb finomság a khm nem megfelelő higiénia miatt?

Ahhoz képest, hogy sokszor ettünk az útszélén lévő árusoktól, ahol általában a turistákat kísérő sofőrök álltak meg, csak egyszer lettem kicsit rosszabbul, de elmondhatom, hogy egészségügyileg egészen jól megúsztam. Jó barátunk volt a gyomorfertőtlenítő tabletta.

Vissza fogsz még menni Indiába?

Nagyon jól éreztem magam, így egészen biztos vagyok benne, hogy vissza fogok menni. Avinash családja elhalmoztak tradicionális ajándékokkal minket, mielőtt hazamentünk. Én is vettem egy szárit magamnak. Az utolsó napon Avinash anyukájával könnyes búcsú közben terveztük a következő találkozást drága barátom esküvőjén, amire még egy szárival is meg szeretnének lepni.

 Egy utolsó jótanács annak, aki Indiába készül?

Mindenképpen fogadjunk fel sofőrt, idegenvezetőt, mert az életmentő lehet. Nem csak nőknek! Sokkal jobban át lehet érezni a csodát, ha tudja valaki mit kell mutatni!