Még mindig Thaiföldön. Az első nap húzósra sikeredett, elegem is lett a tömegből, éppen ezért a második nap gyorsan elhúztam Bangkokból. A "végállomás" Ayutthaya volt, de este nem álltam meg, mentem vissza a tomboló, ünneplő és őrült tömegbe. Bangkok közepébe, csurom vizesen...

Íme a reggelim. Ugyanaz, mint előző nap, kínai fánk, banán, ananász. Csoda, hogy az ember itt csak fogyni tud?  Sebaj, nem árt, ha az ember lead pár kilót, hogy ne kelljen a bálna testét magával húznia.

Az első nap húzósra sikeredett, elegem is lett a tömegből, éppen ezért a második nap gyorsan elhúztam Bangkokból, a végállomás Ayutthaya volt. Hogy miért pont ezt választottam úticélomnak? 1. Nem Bangkok 2. Középkori város, csodás templomokkal 3. Közel van! Hát ennyi a titok. 

 Voilá! Van jegy, és milyen olcsón! El se hittem, sőt, magamban kuncogtam, hogy 20 baht, azaz 160 Ft-ba került ez a kis papírfecni. Azért nem ment könnyen, amíg idáig eljutottam, mert reggel a foglalásnál azt dobta ki az oldal, hogy nincs több hely a vonatra, se buszra. Még szerencse, hogy nem hittem el, és csak azért is elmentem az állomásra, hogy aztán megdöbbenjek, hogy mégis van hely.

Tanulság No.1.: ha valamit az ember hülyeségnek talál, akkor az az is. A remény hal meg utoljára, stb. életbölcsességek. Irány Ayutthaya!

Persze ennyi pénzért örüljek, hogy elzötyögök Ayutthaya-ig, ne valami légkondis és welcome drink-kel kezdődő utat várjak. Állójegyet kaptam végül, hering módjára nyomorogtak az emberek, rekkenő hőség volt, felettem a poros ventilátor nem működött. Mégsem lettem annyira ideges, örültem, hogy körülöttem volt tíz centi hely. Az is valami. Hogy is mondják? "Expect nothing, appreciate everything", azaz ne várjál SEMMIT, de értékelj MINDENT.

Az egész óvárost három folyó veszi körül, ezzel egy szigetet alakítva ki, amit csak komppal lehet megközelíteni. Ami pedig a legjobb, hogy utána rögtön szembe találja magát az ember egy bicikli kölcsönzővel, ahol nagyon olcsón ki lehet bérelni egész napra egy kerékpárt. Hogy mennyi az annyi? 400 Ft egy teljes napra. Nem volt valami biztató a járgány állapota, de egy ismerősöm tanácsára kibéreltem és úgy tekertem be a várost. Furcsán rugózott alattam, billegett, nyikorgott, de az enyém volt aznapra és még gurult is.

Természetesen végignéztem egy rakat templomot, nem volt más program. Bár nem voltam még Angkor Wat-ban, de a képek alapján ehhez hasonló volt. Ősrégi, romos templomok és Buddha szobrok. Persze nagyon bejött, érdekesnek találtam, de az nagyon elvette a kedvem, hogy a kalap és a napszemüvegem sem volt elég, szó szerint ömlött rólam az izzadtság. Ez nagyon kellemetlen volt, és ilyenkor mindig örülök, hogy egyedül vagyok, mert ez minden, csak nem szexi.  Nem is csináltam sok szelfit...

Tökékeletes időben jöttem Ayutthaya-ba, mert a Songkran-t (ami a thai újév) ünnepelték szerte Thaiföldön. Ha jobban belegondolok, a thaiok tudnak élni: három újévet ünnepelnek félév alatt. Egyértelműen a vizes bulival összekötött thai a kedvencem, amikor az emberek szívesen meglepik a többieket egy vödör vízzel és összekenik egymást  valami fura festékkel. Igen, ebből nekem is kijutott.

A Songkran vallási ünnepi, ilyenkor vizet locsolnak a Buddha szobrokra, ezzel szimbolikusan elmosva az ember bűneit és balszerencséjét. 

Amikor az utcán már pofátlanul gátlástalanul öntötték a nyakamba a vödör vizet és a kisgyerekek vízi pisztollyal locsoltak, úgy döntöttem, hogy itt az idő hazamenni. Bár délután négykor még túl korainak tartottam, hogy lezárjam a napot, mégis valahogy besokalltam ebből a vad ünneplésből. Igaz, eleinte a rekkenő hőség miatt az ember szinte örömmel veti magát elébe egy vízzel teli vödörnek, de ha az ember telefonja és esetleg az útlevele forog kockán, akkor okosabban teszi, ha a száraz helyeket keresi.

Sajnos az aznap esti bangkoki Songkran fesztiválról nincsenek képeim, mert ott végképp nem volt biztonságban a mobilom, de találtam pár egyéb forrásból szerzett fotót, ami kellően illusztrálja a hangulatot. Tehát valahogy így festett az egész este:

Jesszusom, el se hiszem, hogy egy voltam az eszement tömegből. Visszanézve az online újságok képeit eléggé ijesztőnek tűnik ez az egész káosz. 

Már csak az lett volna a jó, ha nem pattanok fel egy motoros biztonsági őr(nek kinéző) idős bácsi mögé és vitetem el magam a buszmegállóig. Akkor csaknem ötezer forinttal maradt volna több a zsebemben. Főleg, hogy a nyelvi nehézségek miatt nem is a jó helyen rakott ki.Tanulság No.2: lehet, hogy eleinte az emberek nagyon segítőkésznek és kedvesnek tűnnek, de ne vedd biztosra, hogy nem kérnek érte cserébe valamit. Szóval mindig fixáld le a fuvar árát. MIN-DIG!

Azt hiszem, hogy egy kicsit elfáradtam aznap. Meg nem is lettem annyira vizes, csak lötyögött egy centi víz a táskám alján.

A következő rész szintén Bangkokról fog szólni, amiből kiderül, hogy mi tetszett a legjobban és hogyan lehet egyet hűsölni...víz nélkül is!

Képek forrása: saját  és ITT és ITT

Ha tetszett, nézz fel a Facebook oldalamra ITT és még több képért az Instagramomra ITT