Hogyan kezdd újra az életed 4 országban? - interjú
2017. október 04. írta: Zsófia Tamásy

Hogyan kezdd újra az életed 4 országban? - interjú

jxian_1.JPG

 

Trembácz Éva Zsuzsanna írónő, édesanya, aki a férje munkája miatt 2-3 évente újrakezdi az életét. Könyvei fantasztikus humorral és öniróniával mutatják be egy fiatal nő érzelmi és szakmai útkeresését Amerikában és Kínában, ami akár egy szerelmi, utazós regény is lehetne. Mi az állandóság az állandó változásban? Mit él át az, aki 2-3 évente újrakezdi az életét? Erről és még sok más érdekes dologról beszélgettem vele.

Soha nem tudhatod, hogy mit hoz az élet

Vidéki lányként, Nyíregyházán nőtt fel, szerencsés szülői háttérrel, ugyanis a szülei soha nem gátolták meg semmiben, így azzá lehetett, aki igazán lenni szeretett volna. A gimnázium elvégzése után rájött, hogy a nyelveket beszélő fiatalokra nagy a kereslet, így az angol-német szakot választotta az egyetemen, a jó nyelvérzék csak hab volt a tortán. Legjobban a szállodai munkák tetszettek neki, el is végzett egy gazdasági főiskolát, és innen később egy menő, izgalmas PR-s munkát tudhatott magának. Bár a karriere szépen ívelt felfelé, a magánélete valahol mindig mögötte cammogott, a pasiknál nem volt pluszpont a céltudatosság. Ekkor Éva a harmincas éveinek az elején járt, úgy gondolta, hogy elég volt a napi teljes munkaidős önmegvalósításból, meg szeretné találni a szerelmet, a társát. Nem akarta többé szingli életét élni. Később egy internetes társkereső segítségével talált rá a szerelem, három hétnyi levelezés után pedig személyesen is találkoztak. Csaknem nyolc hónapnyi együttlét után jött a mindent eldöntendő kérdés: „Velem tartasz?” Éva pedig örömmel igent mondott.

Amerika! Visszaintegetsz?

Korábban szinte lubickolt a budapesti életében, de az USA-ba való kiköltözéssel itt hagyta a munkáját és egy adag önbizalommal nekivágott, hogy újrakezdje az életét a társa oldalán. Eleinte nem találta a helyét az amerikai fővárosban, Washington D.C-ben. „ Az első kultúrsokk itt ért, hiszen hiába volt felsőfokú angol nyelvtudásom, hiába használtam napi szinten az angolt korábbi munkahelyeimen, nem értettem az amerikaiakat, de ők se engem.  Mások a szokások, pedig azt hinné az ember, hogy a két kultúra között nincsenek eget rengető különbségek.” Míg korábban Budapesten BKV-val járt, ez az óceántúlon nem számított praktikus megoldásnak, még az utcán se nagyon látott embereket. Az amerikai álom csalóka, valójában borzasztóan nehéz volt újrakezdeni az életét egy idegen kultúrában, hogy ráadásul kezdetben csak a párját ismerte, a családja és a barátai nagyon hiányoztak neki, a stabilátásról ne is beszéljünk. És hogy mi volt nehéz? Az, hogy többet várt el magától és azt hitte, hogy ha kimegy, folytatni tudja a régi életét. Később ráeszmélt, hogy ez nem megy ilyen könnyen. Felmerült bennem a kérdés, hogy volt olyan pillanat, amikor legszívesebben feladta volna? „Óó persze, az USA-ban olyan erős kultúrsokk ért, az elvárások is magasak voltak, hogy már a visszaköltözés is megfordult a fejemben egy párszor. De persze utána is voltak mélypontok, válságok”. A legelső könyve „Amerika! Visszaintegetsz?” címmel az ottani élményeit mutatja be.

dsc_8895.jpg

Pekingi malacfül és mangós rántott hús

Washington után Pekingbe szólt a küldetés, jöhetett egy új ország, új kalandokkal de már házaspárként. Kína egészen más világ volt a számára, ahol újabb nehézségekkel kellett szembenéznie, kezdve az éttermi menü elolvasásától. „Úgy gondoltam, hogy szálloda mindenhol van a világon, nem lesz nehéz elhelyezkednem. Azonban a helyi törvényeket, feltételeket nem ismertem, és nagyon sokáig tartott, amíg kialakult, hogy hol dolgozhatok. Ezzel a szakmai karrierem megszakadt, dolgoztam HR területen három évet, PR tanácsadóként önkénteskedtem egy gyerekeket segítő szervezetnek és magyart tanítottam Amerikában”-mondja és kihangsúlyozta, hogy fontos, hogy az embernek legyen egy olyan munkája, vagy hobbija amit bárhol lehet folytatni, akárhová is sodorjon a sors. Neki ez az írás.  Magyarul ír cikkeket (WMN.hu), fél évig a Rádió Bézs boszniai tudósítója volt, riportokat és könyveket, úgy érzi, angolul nem tudná ugyanúgy átadni a gondolatait, de így legalább mindig lesz egy kapocs Magyarországgal. A kínai élményeit a „Túró Rudi pálcikával” című könyvében osztotta meg, amiből a bizarr kínai gasztro felfedezések sem maradtak ki.

Állandóság az állandó változásban

Sok minden változik körülötte, de a férje és az írás stabil elemei az életének. Az írás mindig is érdekelte, bölcsész és PR-osként ez nem volt ismeretlen terep a számára. Miközben az amerikai luxusszálloda elit vendégeinek az életébe nyert betekintést, és mert nem úgy alakultak a dolgok körülötte, terápiás céllal elkezdett blogolni. Feldolgozta a nehézségeket, ballövéseket és a kultúrsokkot, de később rájött még valamire. Úgy gondolta, hogy kell, hogy legyen valami magasabbrendű célja a sok utazásnak, költözésnek. Hogy miért is történik vele mindez? Most már hiszi, hogy az a hivatása, hogy megmutassa az egyes kultúrákat, szokásokat, az ország gasztronómiáit és azt, hogy mennyire színes és érdekes világban élünk. Később aztán kérdezgették, hogy miért nem ír erről egy könyvet? Bár Évának az ötlet nagyon megtetszett, mégis évekbe telt kisebb-nagyobb abbahagyással és egy kreatív írás online kurzus elvégzésével és Abody Rita író-szerkesztő segítségével, mire megszületett a könyv.

img_2217.jpg

Bosznia-Szenegál 1:0

Dakarban nem várt élmények érték, ekkor már kismamaként. „Mintha visszamentem volna a ’60-as évekbe.”-fogalmazta meg az írónő, aki legszívesebben az első Európába tartó repülőgépre pattant volna. A betegségek, a malária, a kétes közbiztonság, a szívettépő szegénység, a rekkenő hőség és az utcákat ellepő szemét nem voltak biztató jelek a szép jövőre, de az írás ekkor is hű barátja maradt. 

A férjének a negyedik kiküldetési helye Bosznia lett, ami nagyon megtetszett Évának, közel van Magyarországhoz, úgy érezte magát, mintha otthon lenne. Két évig éltek Szarajevóban, ami eléggé rövid időnek számít, ugyanis ebből fél év az élet kialakítása, és másik hat hónap a felkészülés a következő állomásra.

És hogy milyen egy óvodás gyerekkel ez a vándoréletmód? „A lányunk az USA-ban járt bölcsődébe, Boszniában már óvodás volt. Szerencsések vagyunk, mert nagyon érdeklődő, ilyen az ő személyisége. Persze sokat mesélünk neki, hogy hova fogunk menni és mi várja majd őt.”- mondja. Éva szerint egy gyerekkel is megoldható ez az életmód, nagyon sokan élnek így. „Ismerünk egy házaspárt, aki 11 (!) gyerekkel él hasonló életmódot. Persze én nem ilyen mintát láttam magam előtt, így nehéz volt elképzelnem. Az amerikai barátnőm viszont így nőtt fel, rettentően élvezte, a szülei úgy adták elő neki, hogy ez egy szuper lehetőség.

Boldogulás minden áron

Mi kell ahhoz, hogy az ember bárhol a világon meg tudja állni a helyét? „ Rugalmasság, tolerancia, türelem, hogy megértsük egymást és jól jöjjünk ki a kollégáinkkal. Természetesen a nyelvtudás sem árt, a négy kontinenset járva tanultam már franciául, bosnyákul és kínaiul, de az angol mindenhol segített valamennyit (sajnos nem elég)”- mondja, de szerinte a talpraesettség mellett nem árt, ha van az embernek egy erős, önmagába vetett hite. Bármilyen nehéz is volt, hogy megszakadtak a kapcsolatai, a munkakeresés sem ment mindig flottul, egyáltalán nem bánta meg, hogy így alakult. „Ha tudtam volna, hogy ilyen nehéz lesz, nem mondtam volna olyan lelkesen igent. De azóta annyira sok élményben volt részem, annyi érdekes emberrel találkoztam, amire nem lett volna lehetőségem. Amúgy is, nem lehet tudni, hogy mi lett volna, ha.

A honvágy persze fel-feltámad benne, ez is csak szakaszosan. Érdekes, mert most már nem csak Magyarország, de Bosznia is hiányzik neki. Még mindig maga előtt van az utcák hangulata, hogy milyen volt ott sétálni.

A Facebook oldalán kívül még a Nők Lapja Évszakok magazinnak is beszámol az utazásairól.

Elviszem magammal

Éva története valahol a tündérmese és a kemény, küzdelmes valóság között van félúton.Folyton, 2-3 évente újrakezdi az életét, keresi a lehetőségeket és nem fél a változástól. Az ő sztorija hiteles példa arra, hogy bejöhet a nagy kaland, persze áldozatokkal. Megéri a küzdelmet, mert sokat tanulhatunk magunkról. Nem kell, hogy az utadat egyedül járd végig, még az is lehet, hogy időközben rád talál a szerelem. És az, hogy nem sikerül, nem a világ vége. Már akkor győztesként kerültél ki a csatából, mert legalább te megpróbáltad.

 

További tartalomért katt a facebook oldalamra: https://www.facebook.com/sweetescape007/

Mi zajlik körülöttem? Képekben láthatod az instagramomon: https://www.instagram.com/zsofienn123/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tamasyzsofi.blog.hu/api/trackback/id/tr3912925867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.