Gyakorlatiasság, diákközpontúság és kreativitás – miért jobb egy angol egyetemen tanulni?
2017. november 21. írta: Zsófia Tamásy

Gyakorlatiasság, diákközpontúság és kreativitás – miért jobb egy angol egyetemen tanulni?

 

element5-digital-352046.jpg

A legfrissebb statisztikai adatok szerint több,  mint tízezer magyar diák tanul külföldi egyetemen. Vagy, ha úgy tetszik, több ezer tanulmányi migráns választja az ígéretes jövő és karrier érdekében az angliai, amerikai vagy éppen a német felsőoktatási intézmény valamelyikét. Nikolett egy angol egyetemen találta meg a számításait és mondta el a véleményét, de a magyar oktatási rendszer sem úszta meg szárazon.

A gimnázium utolsó évében a nagy és mindent eldöntő kérdés, a „Hol tanulsz tovább?” volt. Mindenki érdeklődött, kíváncsiskodott és igyekezett ötleteket gyűjteni. Ha az emlékezetem nem csal, az egész évfolyamból csak pár ember ugrott nagyot és jelentkezett egy külföldi egyetemre, néhányan Dublinba vagy Skócia mentek. De miért döntött úgy Nikolett, hogy nem itthon folytatja a tanulmányait? „Egy időben nagyon erős London mániám volt, ami annak volt köszönhető, hogy 14 éves koromban egy nyelvtanfolyamon vettem részt a metropoliszban.” – kezdi és már a következő percben arról mesél, hogy a tizenegyedik osztályt  Amerikában tölti ismerősöknél. Ott egy művészeti iskola padjait koptatta, ahol kinyílt a szeme a világra.

„Később támadt egy gondolatom, hogy szívesen kimennék Amerikába tanulni, de az esetenként évi 60 ezer dolláros (!) tandíj elrettentett.”

Természetesen ez nem volt kizáró ok, hogy külföldön tanulhasson, ekkor jött vissza az angliai rajongása, plusz a kedvező, baráti diákhitel gondolata (csak akkor kell kezdeni törleszteni, ha már van a hitelt felvevőnek munkája, és a keresete meghalad egy adott minimumot)  és eldöntötte, hogy hova tovább. Legalábbis az már eldőlt, hogy nem Magyarország lesz a tanulmányainak a helyszíne.

Az egyetemet lázasan keresgélő diák hamar elveszve érezheti magát, ha öt konkrét intézményt kell kiválasztani. Éjszakákon át tartó dilemmázás, döntésképtelenség, hogy a végén már az országban is elbizonytalanodik. Az érdekelt, hogy Niki mi alapján tudott egyáltalán dönteni?

Megjelölt egy londoni egyetemet, de sajnos nem volt szimpatikus.

„Ehhez még a magas bérleti díjak is csapódtak és gyorsan megállapítottam, hogy az angol főváros király hely, hogy ha van egy jó állásod, élhető otthonod és nem aggódsz azon, hogy megengedjél magadnak egy jó éttermi vacsorát, kiállítást vagy színházi előadást.”

Aztán szerencsére megtalálta a tengerparti bournemouth-i egyetemet, és az ösztöneire hallgatva oda szeretett volna leginkább bejutni.

23805798_2077178558962551_865833560_n.jpg

A döntés, kiválasztás és keresgélési szakasz sem könnyű, de a fekete leves inkább maga a jelentkezés és a felvételi, ugyanis a rendszer totálisan eltér a magyartól. A hogyan és mikor kérdésére is választ kaptam.

„Január körül volt a jelentkezési határidő, de már ősszel készültem a felvételire és a művészeti szak miatt a portfóliom összeállítására.” – kezdi el az unalmas, de annál fontosabb adminisztrációs ügyeket. Azt nem árt megjegyezni, hogy maximum öt egyetemet lehet megjelölni a UCAS rendszerben (az angol Felvi.hu). De mi kell a jelentkezéshez? Egy ütős motivációs levél (personal statement), ugyanis a magyar rendszerrel ellentétben itt igenis számít az egyén, a személyisége és céljai. Az is szokatlan lehet a magyar jelentkezőnek, hogy egy referenciát, ajánlólevelet is csatolni kell, amit általában egy őt tanító tanártól szoktak kérni. Tehát érdemes nem babrálni velük az utolsó évben. Mivel Nikolett művészeti, jelmez- és díszlettervezői szakra jelentkezett, egy változatos portfolióval is fel kellett tölteni online platformokra.

A jelentkezést követően meghívták interjúra, amit akár skype-on is le lehet bonyolítani, de az pluszpont, ha valaki csak ezért odarepül, hogy személyesen mérje fel a terepet, ahogy ő is tette február elején. Aki ezen a szitán is átment, rövid idő alatt egy ajánlatot kaphat az egyetemtől, feltételes vagy feltétel nélkülit. „Én feltételes ajánlatot kaptam, de ez szerencsére csupán annyit jelentett, hogy ha az érettségin minden tantárgyam minimum hármas, akkor felvesznek”. Természetesen ez nem volt akadály, így szeptemberben hatvan másik diákkal elkezdhette a jelmeztervezői szakot a bournemouth-i egyetemen.

De mi a helyzet azzal a külföldre jelentkezővel, aki nem szeretné egyedül végigcsinálni a  felkészülést? Nagy örömünkre van egy pár szervezet itthon (pl. Engame, Milestone) akik segítenek a felkészülésben, és akkor szinte elengedhetetlen, ha olyan nívós intézményt választunk, mint pl. Oxford vagy Cambridge. „Azonban én úgy gondoltam, hogy önerőből is fel lehet készülni, beszéltem ismerősökkel akinek volt tapasztalata vagy átolvasták a motivációs levelemet” – állítja határozottan.

Lehet, hogy csak az én fejemben alakult ki az a téveszme, hogy csak egyes kiváltságosok juthatnak ki egy külföldi egyetemre, de érdekelt, hogy vajon mennyi esélye van egy átlagos magyar diáknak?

„Azt tudni kell, hogy bár az itthoni oktatás eléggé szigorú, az egyik előnye, hogy erős alapot ad. Nem is a tudásunk a gond, hanem a hozzáállásunk és a félelmeink.”

majd egy példával is bizonyítja ezt. „Bár nem a szakomon, de az egyetemen volt két magyar srác, akik messze a legjobban teljesítettek”. Angol rendszerben az alapműveltség megszerzése talán nehezebb egy fokkal, hiszen nekik már nagyon korán választaniuk kell, hogy milyen tantárgyakat tanulnak tovább. Tehát ha egy angol még azt se tudja körülbelül belőni, hogy mikor volt a második világháború, akkor bizonyára nem humán vonalon folytatta tanulmányait. Azonban az ő számlájukra a sok gyakorlati és kreatív kurzus írható, ami az életben használhatóbb tudással vértez fel. „A magyaroknak jó alapja van a külföldi, legalábbis az angol egyetemre való bejutásra. Még egy középszintű érettségivel is mérföldekre előrébb van, mint egy hasonló szintű angol érettségivel valaki odakint”.

Azonban a magyar érettségi sem egy tökéletes papír arra,hogy az alapján felmérjük diák motivációit és személyiségét. Ugyanis le lehet tenni a gimnáziumi utolsó vizsgáit úgy is, hogy az ember felkészül a tételek tíz százalékából majd isteni szerencsével belehúz majd felveszik kimagasló tudással pontszámmal egy nívós egyetemre. „Annyira találékonyak és ügyesek tudnánk lenni, de az iskolai rendszer meg az egyéb külső hatás valahogy kiöli belőlünk az önbizalmat” – mondja és megörülök, hogy valaki más mondja ezt teljesen jogosan. Ki nem hallotta ezt gyerekként százszor egy nap, hogy „Ne fuss, mert el fogsz esni” vagy „Ne csináld…” és ne ne ne. Hogy aztán belénk lett kódolva a szabályoktól való eltérés lehetetlensége. Az önbizalmunkat lerombolta egy milliónyi dolog, és nem merünk később felnőtt fejjel se próbálkozni, mert úgysem sikerül. Még rosszabb, hogy az a hit él bennünk, hogy ha hibázunk, akkor kudarcot vallunk.

„De én azt mondom, hogy fuss, essél el, aztán tanulj meg felállni. Ez lenne az alaprend”.

 A másik véglet persze az amerikai műdicséret, de azt Nikolett is érezte, hogy mennyivel élvezetesebb egy anatómia óra, ha egy pörgős, életvidám és vicces tanár tartja, aki propagálja a versenyeket és a problémák keresése no meg persze a megbuktatás próbálkozásai helyett támogató és megoldás centrikus.

23782024_2077178912295849_124847329_n.jpg

De mielőtt nagyon eltérnénk a fókusztól, még megkérdezem, hogy az angol felsőoktatás miben tér el a magyartól. „A fő szempont a gyakorlatiasság. Nagyrészt projekt alapú óráink voltak, ha mondjuk egy XVI. századi stílusú ruhát kellett tervezni, akkor abba ástuk bele magunkat. Sokkal több volt a gyakorlat, a három év alatt egy vizsgánk se volt, csak beadandóink; esszéket kellett írnunk, és valós színházi és filmes produkciókhoz terveznünk, azokon dolgoznunk”- mondja, és egy kicsit meglepődöm a  válaszán. Azonban ahogy kezdi kifejteni, egyre inkább tetszik a rendszer. Az, hogy a beadandók, esszék és komplett produktumok tehát a gyakorlaton keresztül tanultak, nagyon barátságosan hangzik. Ha a diák nehézségbe ütközött, ott volt a segítőkész tanár (aki bizonyára többet foglalkozik egy diákkal a kevés létszám miatt).

23804478_2077180458962361_1454918878_n.jpg

Nikolett itthoni művészeti egyetem hallgatóival is beszélgetett, majd nyugtázta, hogy elméletből ők a pengébbek. „Például a  látványtervezést tanuló diákok elméletben kitűnő tervezők, de hiszem, nekem több valós produkcióban volt szerencsém kipróbálnom magam.” – mondja és megjegyzi, hogy valahol a kettő egyensúlya, harmóniája lenne a cél.

Sokan talán nem is tudnak arról, hogy ha valaki a tanév kezdetekor még nem töltötte be a 19. életévét, jelentkezhet egy „foundation year” azaz alapozó évre.

Ez azt jelenti, hogy egy évet díjmentesen tanulhat egy angol egyetemen (ez főleg művészeti iskolánál gyakori) ami által belekóstolhat mindenbe majd év végén eldönti, hogy melyik irányba indul el.

„Olyanról is tudok, hogy valaki az alapozó év után itthon jelentkezett a Képzőművészeti egyetemre, ahova felvették, és most éppen Erasmus-szal van Edinburgh-ban.” – tehát a variációk száma végtelen.

A másik, hogy természetesen sokakat tart vissza az angliai élet költségei (pl. magasabb lakbér), de a jó hír az, hogy a legtöbb egyetemen és városban több jó munkalehetőség is van a diákok számára. „Én például az egyetemi könyvtárban dolgoztam részmunkaidőben, de olyan, más európai országokból származó lakótársaim is voltak, akik heti 18-30 órában dolgoztak a tanulás mellett, és így még az egyébként EU-s diákoknak alapból nem járó, a megélhetéshez szükséges költségeket fedező kölcsönt (maintenance loan) is felvehették, így teljes mértékben el tudták magukat tartani szülői segítség nélkül is.”

23772203_2077178562295884_239880891_n.jpg

 Az egyetemi évek sem tartanak örökké. Niki itthon tervezi az életét, a diplomaosztó után haza is költözött. „A gyakorlati tapasztalataimnak, az angol nyelvtudásomnak és a korábbi önkéntes színházi munkámon keresztül kötött ismeretségeimnek hála egy szuper munkahelyet találtam, tehát úgy tűnik, hogy lehet boldogulni itthon is”. 

 

Ha szeretnéd Niki Facebook oldalát követni és az utazásról, életstílusról és dizájnról olvasni, itt megteheted: https://www.facebook.com/flyunbound/

Egy poszt nem poszt, van ám itt a blogon még sok-sok olvasnivaló, ahogy az oldalamon is: https://www.facebook.com/sweetescape007/

A bejegyzés trackback címe:

https://tamasyzsofi.blog.hu/api/trackback/id/tr7713310481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zdyzs 2017.11.27. 11:19:41

Sok mindenre rámutat a bejegyzés, de azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a Nikolett által választott szak egészen speciális (mivel a divattervező valóban könnyen gyakorlatiasítható), a "normál" szakokon csak Oxfordban és Cambridge-ben van felvételi beszélgetés, a többi UCAS egyetemen nincs. Szintén csak Nikolett szakjára igaz, hogy nincsenek vizsgák, nagyon sok szakon sok egyetemen legalább olyan kemény a vizsgaidőszak, mint kis hazánkban.