Mi jut először eszedbe Hollandiáról? Azonkívül, hogy legális a fű és drága az élet… Nos, engem a felszínes ismeretek helyett az érdekelt, hogy boldogul ott egy magyar. Végül többet tudtam meg a külföldi életről, munkakeresésről mint az országról, de remélem senki sem bánja, ha ez amolyan szubjektív sztori lett.

Mindig az a kérdés támad fel bennem, hogy valaki miért pont abba az országba költözik? Mi vezérli a döntése során? Az interjúalanyom, András sem úszhatta meg a kérdést. „Ez egy bonyolult dolog. Egész életemen át azt a helyet kerestem, ahol én igazán önmagam lehetek.”– kezdi, és magának is felteszi azt a kérdést hangosan, hogy mi kell tényleg ahhoz, hogy az ember megtalálja önmagát? „Azt a helyet kerestem, ahol minden adott ahhoz, hogy nyugodtan élhessek a kutyámmal, kiegyensúlyozottan és harmóniában”.

Egyrészt szerinte Hollandiában minden jól van megoldva. Ha csak a közlekedést nézzük, az kiváló, éjjel-nappal járnak a buszok, percre pontosan, mint a svájci óra. Az egészségügyi ellátás is kedvező, mert ha a munkavállaló évi 19 ezer eurónál kevesebbet keres, akkor a 100 eurós havi befizetéséből 88-at az állam fizet és ezért az ember kap egy alapellátást.

Másrészt ahol jelenleg lakik (Bilthoven, Utrecht és Amszterdam között félúton) annak van egy bizonyos hangulata, amit nem tud megmagyarázni. „Nekem Hollandia meseszerű. Tetszenek a házak, az épületek, a malmok, az utcakép, tehát minden. Amikor kimegyek az utcára, akkor szeretem azt, amit látok.” – folytatja, majd rátér az emberekre, bár itt egy kicsit habozik, mert a félév alatt nem volt alkalma nagyon megismerni őket. Eddigi tapasztalatai alapján a tipikus hollandok sokszínűek, elfogadóak. Persze néha nem, de még mindig sokkal inkább azok, mint a magyarok…

„Csak hogy mondjak egy konkrét példát: ha itt van egy melegfelvonulás, akkor ezt a napot a hollandok együtt (a heterok a melegekkel) ünneplik."

„Ez az egész nem a melegekről szól, hanem arról, hogy ünnepeljük meg az elfogadást. Arról, hogy minden ember éljen úgy, ahogy ő szeretné.” Azonban a hollandok figyelmességét is szereti. „Hollandia az a hely, ahol szólnak, ha leejtesz valamit az utcán, például ha elhagynád a kártyádat. Vagy bárkit leszólíthatsz, bármilyen szituációban és ő segíteni fog neked. Lehet, hogy már Magyarországon is ilyen segítőkészek az emberek, de nem tudom, mert hat éve külföldön élek.”

A honvágy kérdése is állandó kétely nálam. Meg lehet szokni a külföldi életet? Vagy egy idő után már elmúlik a honvágy? „Pár év alatt – legalábbis nálam – megszoktam azt, hogy nem Magyarországon élek. Sőt, az lenne már a fura, ha ott élnék. Persze van sok jó dolog otthon, de én már félnék hazatérni. Félek attól, hogy mi változott a kivándorlásom óta. Félek, hogy néznek majd rám azok, akiket otthagytam. Szerencsére nem kell még a hazatérés gondolatával foglalkoznom, mert nem vagyok olyan helyzetben. Őszintén szólva akkor se mennék haza, ha valaki a mostani fizetésemnél is magasabbat ígérne. Nemet mondanék.”

Később azt veszem észre, hogy átcsapunk Paulo Coelho-féle bölcs mondatok eldurrogtatásába. „Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam a hat év alatt, hogy az ember ne vágyjon olyan dolgokra, amire egyszerűen nincs szüksége” Ezalatt persze az anyagi, materiális dolgokra gondoljunk. Nem, nem kell az a drága autó!

András szeme előtt már régóta egy kép élt az álomhelyéről, de nem tudta, hogy Hollandiában fogja megtalálni. A sok eső, rossz idő kivételével neki ez az ideális. Van biztonság, szabadon élhet. Van munkahelye, amit szeret, van kutyája, szóval jó élete van – állítja. Hosszú-hosszú idő után most először elégedett, sőt, boldog.

Az áloméletet persze nem adják ingyen, ahogy semmit se az életben. A munkakeresés nem egy leányálom, de pár hasznosnak tűnő tippet megtudtam az interjúalanyomtól.

„A munkavállalás, az, hogy hol tudsz elhelyezkedni, mindig három dolgon múlik.” –kezdi és az első olyan evidens. Hiszen mindenki azt mondja, ha valamit el akarsz érni, hogy úgyse fog sikerülni. De ha mégis, akkor csak legyintenek, mondván, csupán szerencséd volt."

„Szóval a szerencse az első tényező. A másik, hogy mihez értesz? Milyen tapasztalataid vannak? Milyen iskolákat végeztél el? Milyen nyelveket beszélsz? Vagyis, mi az, amit te hozol magaddal? Amit egy A4-es papírra le tudsz írni.”

Felmerül bennem egy újabb kérdés. Vajon a hollandok mennyire veszik szigorúan a papírokat? „Azt nem tudom, mert olyan pozícióba vettek fel, amihez elméletileg olyan dokumentumok kellettek volna, amikkel én nem rendelkeztem. De felvettek. „Ez akár a szerencse kategóriájába is tartozhatna. Kihangsúlyozza, hogy a legfontosabbnál is egy kicsivel fontosabb az, hogy legyél határozott. Ha egy állásinterjún azt a benyomást kelted a munkáltató felé, hogy rátermett vagy, van karizmád, van benned valami plusz akkor nagy eséllyel te kerülsz ki  nyertesként a mezőnyből.” Hozzáteszi, manapság önmagában már kevés az, ha valaki alkalmas egy munkára.

Minden külföldi országba való költözésnél sarkalatos pont a nyelvismeret. Vajon Hollandiában a munkáltatók mennyire várják el a holland nyelvtudást? „Egyszóval? Semennyire. A jó hír, hogy kezdetben az angol bőven elég. Természetesen egy idő után elvárják, hogy hollandul is tanulj, értesd meg magad legalább. Aki már tud németül, annak egy kicsivel könnyebben megy.”

Még egy nagyon érdekes kérdést feszegettem. Hogyan viszonyulnak az árak a fizetésekhez? Kezdjük például az élelmiszerárakkal. „Ha főzöl magadra, még ha egészségesen is, az árak teljesen elfogadhatóak.

„Nem az étkezésen múlik a spórolás.”– mondja, és a következő percben már a lakáskeresés tortúrájáról beszélgetünk.

„A lakhatás horribilis összegekbe kerül. Ráadásul, ha nincs lakcímed, akkor gyakorlatilag nem létezel, nem kapsz munkát. Ha van, akkor mindent meg tudsz csinálni."

„Amszterdamban havi 500 euróért maximum egy lyukat kapsz, amin jobb esetben csak egy törökkel és egy lengyellel osztozol mindezt 6 négyzetméteren. Ha lakást tervezel bérelni, nyugodtan számolj 1000 eurós havi kiadással."

„A bérlés nem könnyű. Akkor vághatsz neki, ha van 3-6 hónapra visszamenőleg papírod arról, hogy az albérlet árának a háromszorosát keresed meg havonta.” Az nem kérdés, hogy ilyen árak helyett jobb egy saját lakás.

A külföldi élet kétség nélkül átformálja az embert. András számára minden megváltozott, de sok mindent meg is tanult. „Ma már bárhol megértetem, feltalálom magam, bárhol találok munkát. Ha idegentől kell segítséget kérnem, az nem furcsa. A külföldi élet még megtanított arra, hogy csak magadra számíthatsz. Ha te nem intézed el, akkor senki sem. Megtanultam azt is, hogy a barátok, barátnők ha messze vagy, eltűnnek. A külföldre költözéssel egy új életet választasz. Rengeteg jó dolgot kapsz, de a régiek elkopnak menthetetlenül. Ezt valaki elfogadja, valaki nem.”

„Valamint azt is elsajátítottam, mint életleckét, hogy egyedül kell boldognak lenned. A saját, belső békémet tartom a legfontosabbnak az egész világon. Ez fontosabb a pénznél, még a szerelemnél is. Nyugodtan elmondhatom, hogy az én boldogságom itt, Hollandiában jött össze.”

További tartalmakért KATT a Facebook oldalamra: https://www.facebook.com/sweetescape007/

Még több képért irány az Insta: https://www.instagram.com/zsofienn123/