Miért pont Oxford? Nos, odataláltunk a legolcsóbban vonatjegyet. De természetesen a legfőbb motivációnk az volt, hogy beleszippantsunk abba a középkori sárga téglás már-már filmbe illő városba, amitől teljesen azt érezzük, hogy bármelyik pillanatban szembejöhet velünk Harry Potter vagy egy varázslót fogunk megpillantani a Tesco húspultjában.

A barátommal eredetileg Beatles városába, Liverpoolba terveztünk elmenni. De valamiért csak nagyon drágán találtunk vonatjegyet, így maradt a B tervünk, a nem kevésbé izgalmas Oxford. Najó, egyébként is mindig tervben volt, ez nem valami " ha nincs ló akkor jó a szamár is" döntés volt. Vagy mégis?

A kirándulás előtt azt gondoltam, hogy a legfőbb érdekesség és nevezetesség az Oxfordi Egyetem, és ennyivel le is van tudva. De ahogy kutakodtam és ott helyben megtapasztaltuk, hogy mennyi mindent rejt ez a kisváros, a véleményem teljesen megváltozott. A világ legrégibb és egyben leghíresebb egyetemvárosáról van szó, ahol évente 22 ezer diák tanul, több mint 140 országból és  olyan híres diákok tanultak itt, mint Bill Clinton, Hugh Grant, de a Harry Potter megálmodója, J.K. Rowling is felvételizett ide, csak nem vették fel. Mégis, a nagy sikerű könyv és film helyszíneit nagyban megihlette a város és annak hangulata. A sors érdekes fintora...

Ahogy leszálltunk a vonatról és gyalogoltunk a vakvilágba, keresve a központot, onnantól kezdve beleszerettem a helybe. Nem tudtam teljesen megfogalmazni miért. Talán az elit és ultra elegáns és rendkívül tiszta utcák és épületek miatt? Vagy a végtelenül stílusos emberek tetszettek? A jómód és jólét valahogy ott van a levegőben, az semmi kétség.

Az első állomásunk a Bodleian könyvtár volt, ahova belépőjegy ellenében lehetett bemenni. Ez az Oxfordi Egyetem kutatókönyvtára és már több mint 400 éve áll a tanulók rendelkezésére a mára ötmillió könyv rengeteggel. Egyébként a Harry Potter rajongók nagy szeretettel látogatják meg ezt a helyet, mert a filmben ez volt a kastély betegszobája valamint itt tanította táncolni a tanulókat McGonnagal professzor. 

Közvetlenül a könyvtárnál a velencei hangulatú Hertford híd vagy másik nevén Sóhajok hídja található, ami nem folyó fölé épült. Egy legenda szerint évtizedekkel ezelőtt végeztek itt egy kutatást, miszerint a kollégium diákjai a legkövérebbek. Hogy a tanulókat több mozgásra ítéljék, elzárták a hidat, így a lépcsőt kellett használniuk, hogy az egyik épületből a másikba menjenek. Azonban a lépcsőzés kevesebb mozgással járt. Mekkora pech!

Nem lehetett kihagyni Nagy-Britannia legrégibb botanikus kertjét sem, ami egyben a világ egyik legrégibb tudományos kertje is. Itt a belépő fejenként 5 font volt, de bőven megérte, a temérdek látnivaló miatt. Precízre vágott sövények angol módra, az üvegházban banánfa, zöldellő ananász, különlegesebbnél különlegesebb kaktuszok, húsevő növény, szóval rengeteg növényt lehetett ott megnézni. Angliában egyszerűen vétek kihagyni a parkokat!

Bár nagyon sok látnivalót rejt a város ( amit egyébként tempósabb ütemben simán be lehet járni egy nap alatt) az idő egy részében teljesen meg voltunk azzal elégedve, hogy sétálgattunk az utcán és figyeltük az épületeket és az embereket. Ami meg megtetszett, azt kicsit közelebbről is megnéztük. Így spontán betévedtünk egy édesség boltba, ahol hirtelen mindketten kisgyerekké változtunk és elcsodálkoztunk meg ácsingóztunk a színes-cukros dizájnosan becsomagolt csokikra. Nem, nem csábultunk el semmire sem, mert egynél nem tudtunk volna megállni, és kinek kell zsírpárnát növesztő boldogsághormon?

Aztán könyvmoly lévén nem lehetett kihagyni a Waterstones három vagy négy emeletes ízes-illatos könyvesboltot sem, ahol azt hiszem egy egész napot is el lehetne tölteni egy jó könyvet lapozgatva és a bolt kávézójában egy lattét iszogatva. De ezt az idilli álomképet megszakította az áramszünet. Igen, pont a pult felé tartottunk egy az Audrey Hepburn-ről szóló könyvvel a kezemben, amikor leállt a kiszolgálás és hamar be is zárt a könyvesbolt. Najó, ez azért nem hiányzott.

Igazából egész Oxfordban áramszünet állt be. Vicces is volt látni, ahogy egy étteremben a pár sötétben kanalazta a levesét. Kész apokalipszis kérem szépen. Mi lenne velünk áram nélkül 2017-ben? Konkrétan megállna az élet. És meg is állt pár órára. A helyzetet az mentette meg, amikor egy utcai mutatványos srácra lettünk figyelmesek. Egy szál magnóval és egy fémkeretből összerakott kockával próbálta elvarázsolni az arra sétálókat. A rap számokra hihetetlen ügyességgel forgatta a feje tetején a hatalmas kockát és össze-vissza a teste körül, hogy a végén már a közönség fütyült, videózott és tapsolt. De ami igazán lenyűgöző volt, az a fiú sztorija. Még a mutatvány előtt elmesélte, hogy a szülei kirúgták otthonról, amikor bejelentette, hogy ő utcai mutatványosként keresi meg a kenyerét. A pólóján egy róla készült kép volt, és azt is hozzátette, hogy csak most, hogy itt legyen, 3 fontot költött el a buszjegyre, És itt van, hogy az álmainak, az álmaiból éljen. És boldog.

Egyébként ahogy több időt töltöttünk el az egyetemvárosban, az jött le nekem főleg, hogy baromira elegáns, elit hely ez. Az utcán sorban öltönyös, lakkcipős, jól fésült, akta táskás és szakállas férfiak rohannak munkába. Bevándorló alig-alig. Viszont ami nagyon bosszantó volt, az az EF nyelviskolás csapatok jelensége. Azt tudtam, hogy itt van egy nagy központ, de hogy akárhova mentünk, mindenhol ott voltak, kis 14 évesek már húsznak néztek ki és úgy is viselkedtek, na az nagyon idegesítő volt. De el kell fogadni a tényt, hogy a város nagyja a diákokból áll és belőlük él meg.

Estefelé megéheztünk, de áramszünet lévén gyakorlatilag minden bezárt, így csak egy food truck maradt és a borzasztó chips. Vagyis a chips nem volt borzasztó, túlélés miatt ez is jól jött, de már annyi sültkrumplit ettem Angliában, hogy már rá se tudok nézni. És egyébként is. Lehet unalmas, de nálam csak ketchup és majonéz fér bele a képbe, a curry szósszal vagy ecettel leöntött chips már nekem bizarr. Najó, a ráolvadt sajt még határeset.

Szégyen, de kihagytuk az Ashmolean múzeumot, pedig az Nagy-Britannia legrégebbi múzeuma, ahol kr.e. 8000-től a napjainkig számos művészeti alkotás megtalálható. Végül a Christ church-öt is csak kívülről csodáltuk meg, pedig ez is egy nagyon jelentős Harry Potter helyszín, mert a lépcsőházas és étkezős jeleneteket itt forgatták. Az egyetem leghíresebb és egyben legrégebbi kollégiuma egyben kápolna és katedrális is ahol 13 brit miniszterelnök tanult. 

Ahogy a központtól eltávolodtunk és a Temze partján sétáltunk ( akárhova megyek, akármelyik városban is ténfergek, a Temze valahogy mindig ott van) rábukkantunk az oxfordi várra. A csaknem egy évezrede épült vár, korábban börtön mára szállodává alakult középkori épület érdekessége, hogy a börtönblokkból alakították ki a hotel szobákat és ahol korábban testi fenyítéseket, akasztásokat és egyéb halálbüntetéseket végeztek el, ott mára irodák vannak. Eléggé bizarr így belegondolni.

Biztosan még ezernyi mást is megnézhettünk volna, de hosszúra sikeredett a nap és végül egy romkocsmához hasonló bárban lyukadtunk ki, egy pint sör mellett tekintettünk vissza a napra. De akkor már áramszünet nélkül. De hát mindenkinek kell egy kis áramszünet, nem igaz?